H.Gábor Erzsébet:
Az én angyalom
Angyali arcodon lágy mosoly,
körötted talányos ködgomoly,
szelídség tükre a két szemed,
fölötted csillagok fénylenek.
Jóságod áthat az éteren,
nincs benned sohase félelem,
széttárod tollpuha szárnyadat,
s vigyázol reám a fák alatt;
megóvsz, ha utam a mélybe tart,
s ott, hol a fájdalom összemart
sebemre leheled balzsamod,
miközben imámat hallgatod.
Látatlan fogod a két kezem,
érzem, hogy nem vagyok védtelen,
éjszaka, felsíró vágyaim
dajkálod álmaim szárnyain.
Csillagok fénye a mécsesünk,
béke van ott hova érkezünk,
a lélek terheket nem cipel,
szívünket szeretet tölti el.
2019.10.08.
(A kép: Lukács Judit: Angyal c.
gyönyörű alkotása, mely a versemet ihlette.)