Debreczeni Zsolt: Gyönyörű szépet...
Gyönyörű szépet, vagy tisztán hófehéret,
lankadó gyertyából, túláradón fényest.
Parányi reményből, csodás megújulást,
hozta el a hitem, a fényben a ragyogást.
Pirkadat, közel vagy, éjjel után jössz,
bűnből az ébredés, ugyanilyen öröm.
Mert tisztulásnak árja, az mindig olyan szép,
mikor a vak-sötét éjből, fellobban a fény!
Kiragyogott a Nap, csodálatos fényt,
minden színben pompázik, csodálatosképp.
Csak te vagy aki szürkeségben, még koptatod sorsodat,
de lásd meg végre fényedben, ragyogó önmagad!