Erzsó néne balladája...
Erzsó néne élt magába,talán
már ő se tudta milyen régóta,
mennyi idő telt el azóta,szegény
ségben lassan megy az óra.
Gyalogólt ő rendületlenül ötször
naponta,miközben gondolatait
megvitatta magában, vólt aki mint
szegény bolondot sajnálta.
Cipő helyett egy öreg fekete filc
papucsban járt nesztelenül,ott
termett ahol nem is gondólnák
gyerekek boszorkánynak hívták
Ő vólt a ház legrégibb lakója két
macskája vólt cirmi és zója akik
élvezték a pazar ellátást Erzsó néne
nekik adott minden amit csak talált
Biblia volt legjobb barátja,ólvasgatta
talán már kívűlről is tudta, kedvelték a
szomszédok,mindenre tudott valami
jó természetes orvosságot.
Templomba járt imádkozni az ő
bűneit lerónni, amikről senki sem
tudott,de mindenkit elgondólkodtatott,
a sok imádság valamit mondott.
Elérte a kilenvenedik évét,annélkül,
hogy valaha is bármi baja esnék.
Öreg ház földszintes lakásába lakott
ami sötét volt,csak a lámpa világított
Szerette azt a sötétséget ami jól
ment a korához, a fekete ruhájához,
két macskájához, kiknek szemei
világítottak s ő tudta hol vannak.
Erzsó néne valamit tartogatott,amit
magában szorongatott,mert nem
akarta,hogy valaki is tudja,mi volt
hosszú életének a titka.
Egy nap senki sem látta Erzsó nénét,
sokan összedugták a fejüket,kopograk
senki nem jelentkezett,benyitottak,
ágyán fekve,holtan találták szegényt.
Egyetlen egy rokona volt,aki rövidesen
jelentkezett,és mindent kiderített,
Megtudták,hogy Erzsó néne gazdag volt,
amire soha ,senki nem gondolt.
Ládaszámra voltak az értékes papirok,
ékszerek,és a rejtély egyre nagyobb lett,
iratai közt,sok minden kitudódott,hogy
Erzsó néne tulajdonképpen ki is volt ?
Egyedül a rokona tudta s ami később
kitudódott,Erzsó néne valamikor
híres dáma volt.Szinpadokon lépett fel,
hangjával szórakoztatta a közönséget.
Bájaival elért mindenkit akit lehetett,
büszke volt magára.szépségére és
gyönyörű alakjára amiért a férfinép
megtett mindent az ő javára.....
MIkor a háborúnak vége lett, az ő kora
is befellegzett.Soha nem mondta meg
senkinek,magában temette a múltat és
életéböl a legszebb álmokat.
Ágoston Tibor