H.Gábor Erzsébet
Megváltás
Galambszívében tél vacog,
szemében fény már nem ragyog,
homályos hályog, szürke köd,
alkut már régen nem kötött.
Feladta! Csendes béke van.
Harcolni gyenge, s hasztalan.
Győzött a ráncos mostoha,
korbács a sorsa ostora.
Fájdalmát szítja, nem csitul,
keze a lapra rásimul,
megváltást vár, már nem zokog.
Lassan az ágyhoz vánszorog,
nem teszi le a bibliát,
elmormol halkan két imát.
Az ég taván egy fény kigyúl,
s az Úr szelíden érte nyúl.
2019.10.12.