RAINER MARIA RILKE: A KÖLTŐ HALÁLA
Írta: Szollosi David Dátum: Október 15 2019 13:17:19
H

Kik életében látták, nem tudhatták,
mily Egy volt ő mindennel hallgatólag,
s e síkságok, e rétek, tavak voltak,
mik együttesen orcáját alkották.
Teljes hír


Der Tod des Dichters

Er lag. Sein aufgestelltes Antlitz war
bleich und verweigernd in den steilen Kissen,
seitdem die Welt und dieses von-ihr-Wissen,
von seinen Sinnen abgerissen,
zurückfiel an das teilnahmslose Jahr.

Die, so ihn leben sahen, wußten nicht,
wie sehr er Eines war mit allem diesen;
denn Dieses: diese Tiefen, diese Wiesen
und diese Wasser waren sein Gesicht.

O sein Gesicht war diese ganze Weite,
die jetzt noch zu ihm will und um ihn wirbt;
und seine Maske, die nun bang verstirbt,
ist zart und offen wie die Innenseite
von einer Frucht, die an der Luft verdirbt.
______________________________________


A költő halála

Mintha aludna... Párnán nyugszik fője,
s a sápadt arc minthogyha tiltakozna.
Azóta, hogy tudásától megfosztva
a rút halál a világból kivonta,
ő visszahullt a részvétlen időbe.

Kik életében látták, nem tudhatták,
mily Egy volt ő mindennel hallgatólag,
s e síkságok, e rétek, tavak voltak,
mik együttesen orcáját alkották.

A messzeség egésze volt az arca,
még hozzá húz, és ő körül forog;
de maszkja, mely most aggódón konok,
mint héj, szelíden olyképpen takarja,
mint poshadt belsőt egy gyümölcs szokott...

* * * * *