Fenn és alant
***
Fenn a terem tündéri fényben úszik,
Szemet vakítnak drága ékszerek,
S amíg az élvet gond nem háborítja,
Az illem ott az, hogy nem érzenek.
Alant a kunyhó gyenge lángú mécse
Elűzni a sötétet nem elég,
S bár gond ül a daróc fedezte keblen,
Ott a szívekben tiszta érzet ég.
***
Oh, hogy ha mégy fel a magas világba,
Ne vidd ez útra árva szívedet;
Vagy szállj alá hőn érező szíveddel
Oda, hol a szív hőn érez, szeret.
Fenn az égboltot a napfénybe vonja,
De ott a légkör dermeszt, megfagyaszt;
Alant a völgynek csendes rejtekében
Találhatsz nyájas, virágos tavaszt.
***
Pap Kálmán 1853 -
***
***
Oben und unten
***
Oben in elfenhaftem Licht schwimmt der Saal,
das Auge blendet der treuere Schmuck,
`d bis das Leben durch Ärger nicht gestört wird,
aus Anstand dort, sagt keiner einen Muck.
Unten in der Hütte die kleine Funsel
langt nicht, um den Dunkel zu vertreiben,
und zwar Sorge und Zwillich liegt auf der Brust,
im Herzen nur reine Gefühle leben.
***
Ach, wenn du nach oben in der feinen Welt gehst,
nimm dein verwaistes Herz nicht mit auf dem Trieb;
oder steige mit deinem liebenden Herz ab
dorthin, wo sich dein Herz getraut fühlt, und liebt.
Oben bringt es den Himmel in helle Sonnenschein,
doch dort in der Atmosphäre, alles erstarrt;
unten in einem ruhigen Versteck des Tals
findest du einen glückseligen, Frühlings Start.
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni