Bolond a nyár
búcsúzni ő sem szeret
rám boruló hőség
forró
perzselő szeretet
szívemre szemet vetett
tüzes nyilak
keresnek utat hogy megtréfáljanak
csupa
szín
csuda
fény
ömlő
aranyló
áradó
festék
rózsa tüskék között
bimbó
feslik
és
szirma
hull
meg sem várva az estét
itt
kering
kavarog
téblábol a szél
tép virágot és levelet
lila szirmokon
darázs
dünnyög
méhecske
döngicsél
csalunk
húzzuk
vonjuk a mézes perceket
olvadó szavunk szórjuk szanaszét
hinta
libben
dió koppan
kijózanodva fohászkodunk
régi
vágyért
új
lángoló
életszerelemért.