Száraz faként, állok egy kertben.
Köröttem, minden, tele élettel.
Irigykedve nézem, a sok szép virágot
balga szívemmel, a tavaszra vágyok.
Abban reménykedve, ha, a télnek vége
kirügyeznek ágaim, nekem is végre.
nem gondolok arra, a fájó igazságra
hűs szellő, lágy eső, a szomszéd fa lombja
mind, nekem susogja:
Nyár van öreg, ne légy mafla!
A fejszét, neked élezi a gazda...
Pécs, 2019