Debreczeni Zsolt: Mentem...
Mentem a ködös és kietlen út szélén,
jártam a napfényben, hol virágos a rét!
Ragyogtam, mint százezer, ki nem alvó csillag,
aludtam, mint a tej, kit fel nem ébreszt Nap.
Álmodtam merengőn, hol ezer fénypont ragyog!
pihentem a tölgyfák alatt, mert nagyon fáradt vagyok!
Gondoltam is rád, rózsaszín kikelet,
de lelked országútján, most nem találtál helyet!
Csak benned és bennem ég, millió szeretet,
mely szívben gyullad, felloban, gyertyalángként éget!
Ki nem alszik soha, a létem örző láng,
gyönyörű tündöklésben, mentem oda hozzád....