Sírkereszteken bokréták,
Sírkövön mécsesek, gyertyák…
Szépséges, őszi virágok,
Fehér s lila krizantémok.
Tobzódnak az emóciók,
Légben szállnak a sóhajok…
Könnyes szemek, kulcsolt kezek,
Emlékek szívben élednek,
Régiek, szépek s kedvesek.
Gyertyafényben sziluettek,
Szeretett arcok lebegnek,
Csodás tünemények szemnek.
Tárnám karom ölelésre,
Lelkem lelne új erőre,
Szívem hitre és reményre.
Most átölelni Titeket,
Nem érezni vad hideget,
Kívánság mindenekfelett,
Ám ez csalóka képzelet.
Sírkertre est ereszkedik,
Lelkek egymást elengedik.
Szabadka, 2018. október 30. –Jurisin Szőke Margit