Egy romos öreg város hangját rejti el,
Az ember mint egy hangya, fedezte fel
Messzi lakók jöttét, de csak mentét látta,
Szemetük és pusztításuk maradt e világra.
A világ felfordult, őrjöngeni kezdett!
"Amint a csavar lehullt, tovább mehetett"
Körbe kerítették, megfigyelnünk kell!
"Az embernek eredendően bűnhődnie kell."
Egy más világ született a kerítések között,
Tele földöntúli létekkel, fényben fürdött,
És volt pár ember, ki úgy gondolta tiszta fejjel,
Neki oda menni be kell.
A város zúgásából menekültek "haza"
Minden gyermek szívet a zóna befogadna,
De ha nem úgy teszed ahogy kéri,
Lassan vagy épp azonnal a szíved kitépi.
Kitörések törték azt ki nem ment fedezékbe,
"Bolond az ember, hogy beleszól a teremtésbe"
És ékes tárgyakat hoztak ki onnan,
"A második almába maga is belerokkan"