Tengernyi véráztatta
sebed.
Settenkedő Ármány.
A Párkák sors-fonala
hányszor
font körbe hazám?
Fekete felhők, tüzes
villámok
takarták el az eget.
Mindig adtál, befogadtál,
nem
kérdezted honnan jöttél.
Pannónia
földjén szabadon fújt a
szél.
Isten arca ragyogott az
égen,
a völgyben szebbnél szebb
virágok nyíltak.
Kenyered, borod, szép
szavad nem sajnáltad: adtad.
Két kézzel szórtad
kincseid,
vitték is, hordták is, másoknak
adták.
Pannóniát
hányszor elárulták?
A Párkák rokkáin forog az
orsó,
Pannónia véráztatta
földjén
újra ragyog a nap.
Megmaradtunk magyarnak.
Dunakeszi, 2019. október 6.
Gabre Anna