Tegnap hívtalak, ma is
próbáltalak.
Hiányzol, sohse mondtam
neked.
Huncut szemed, csibész
mosolyod
álomba zuhant csend a
semmi közepén,.
Arcodon kisimultak a
ráncok,
fájó csontjaid nem
sajognak.
Szerettél ezt-azt, az édes
szőlőt
kenyérrel etted, Te így
szeretted.
Mennyi mindent tudok
rólad
és milyen keveset!
Lelkemből
újra összeraktalak.
Elosont a nyár, szép hosszú
őszünk
volt idén, köd ereszkedik.
Megnyílt
az ég, a földön imát mondtak
egy lélekért.
Dunakeszi 2019. november 1.
Gabre Anna