Magoncot vetettem ma rozsdás földembe bele,
aggódó könnyzáporral locsoltam telis- tele.
Mellette leltem évelő kamilla nyomára,
szél csókolta aromáját, mosolyt csalt orcámra.
Békésen szundikált a pihe- puha ágyában,
ott virított e titkos kertben, kis fa árnyában.
Messze űzte gondom, talán örökre el tőlem,
ringatta madárka dala e hervadó őszben.
Belső nyugalom szállt toporzékoló lelkembe,
langyos napsugár melengette szívem kedvesen.
Őszre vetkőzött az erdő, mező, a természet,
megpihent, felfalta rőt színeit az enyészet.