Az idő múlik
Írta: ElizabethSuzanne0302 Dátum: November 12 2019 12:46:32
Gy.
Kandallómban nézd, fahasáb izzik,
tovatűnt a nyár, az ősz, tél sikít.
Társtalan ülök a kopott padon,
tán kuvik bámul rám, s ragad karon?
Teljes hír
Képzeld! tegnap vígan perzselt a nap,
békésen lélegzett egy inda rab.
Hallottad? Levelei neszeztek,
talaj lakó óvta a gyökeret.
Lombot rigó dala cirógatta
és jóleső zápor csókolgatta.
Már homlokát ráncolja a felleg,
parázzsá fogynak a tüzes nyelvek.
Táncra perdül a narancsos levél,
csillogó szemekkel tücsök zenél.
Jaj, ásítozik erdő, a mező,
a zsibongó remény ködbe vesző!
Kövér bőségtál lassacskán elfogy-
virágzik még a szerelem? Dehogy!
Lét már szörnyen magányos, haldoklik,
szú marja veszettül, belénk botlik.
Kandallómban nézd, fahasáb izzik,
tovatűnt a nyár, az ősz, tél sikít.
Társtalan ülök a kopott padon,
tán kuvik bámul rám, s ragad karon?