Birs pirul az édenkertben,
kosaramba bele szedem.
Cirógatják rőt levelek,
karöltve csízzel enyeleg.
Hogy hull a gond, levetkezik,
apró fényért esedezik.
Hajára már dér telepszik,
harmóniát vígan festi.
Immár az agg ősz szalutál,
nyomában tél evakuál.
Sikít a tölgy, fejsze csattan,
merre mentél forró nyaram?
Nézd, leng a szél, el nem csitul,
indián nyár sarkon vidul!
Lelkembe ó, béke árad,
csodálom a színes fákat.
Nézd, hogy kacag, mulat vadul,
bokorban egy gida lapul.
Kürtszó harsan, bokor rezzen,
buja berek rejts el engem!