Tegnap még masszív kő húzta a válladat,
ma friss fuvallat kuszálja hajszáladat.
Könnyed léptekkel libbensz a jövő felé,
nem számít, mit vetett a sors lábad elé!
Lebegsz, ábrándozol és iszod kávédat?
Nem ringatsz már nyűgöt magadban! - Békés vagy,
bár új vihar jő, vicsorgatja fogait,
döngő léptekkel fitogtatja jogait.
Komótosan lépdelsz, lengén leng uszályod,
csodálja tajtékzó víz a bátorságod.
Nézd! - keringőzik a rőt levél a széllel,
csöndben gyűrűt rajzol tavacska tükrében.
Búcsúzni jöttek a darvak, könnyük gyémánt,
még egyszer kondítják a harsány szirénát.
Tavasszal újra visszavárunk titeket,
és vágyjuk a békét, reményt, becsületet.