Van egy bolond ember,
Az utcákat járja,
Gyerekeket nem ver,
Itt él a világba.
Legalábbis testében,
Lelke egy áldott állapot,
Tűz ég a szemében,
De nem kínoz állatot.
Küldetéssel jött közénk,
Olumposzi lánggal szívében,
Mert a világba valami történt?
Vagy ott vagyon a glória fejében.
Bár tettei istentelenek,
Gyaúr, elszánt és gátlástalan,
És édes mosollyal int felétek,
Hogy jöjjön az, ki világtalan.
Lelkeket gyűjt könyvében,
Mind áldozata vagyunk szavának,
S ha fájdalom forog a lelkében,
Ordítva kiált a nagy világnak.
Van könyvében gyilkos, hóhér,
Ki maga eszét vette, s jó öreg tette,
Lelkéért, mi semmit se ér,
Örök álommal fizette.
Van szerelmes, kik egymást tépték,
Vágyban égtek a csillagok közt,
De a helyzetet rosszul mérték,
S kés szorult a szívükhöz.
Borzalmas a féltékenység,
De a gyilkosok mint mi vagyunk,
S ha kell segítség,
Van egy ember, ki viszi szavunk.
Mert van egy bolond ember,
Ki az utcákat járja,
S könyvébe versel,
S lelkeket gyűjt, gyógyít a világba.