Ott ültünk némán....
Ott ültünk némán félhomályban
a fákrol húltak a levelek.
Szél sodorta a száraz gallyakat,hüvös
volt már és én nem tudtam
mit mondjak neked..
Te vártad,hogy én legyek aki mondja,
hogy vége,vagy talán kezdjünk
egy új utat arégit letepostuk
már nem találunk benne
semmi újjat.
Tudom,Te már választottál,nem volt
erőd hozzá kimondani,akartad,
hogy rám hárúljon minden és
Te kiszálsz a fészekböl
mint egy angyal.
Sűvít a szél a hegy oldalába elváltunk
mint két idegen.Lassan észbe
kapok,mi történt velem,emlékeimet
tapostam a sárba amik
elkisérnek a halálba
Ágoston Tibor