Csend-filozófia – első változat, zsengén fiatal szerzőtárssal…
Elmeditáltam csöndben ülve, míg élek, addig vagyok, nem változok...
Meditáláskor be kéne menni a csöndembe, kulcsot nem találok.
Lépcsőkorlátnak támasztom a hátam, magamban nagy rendet sikálok...
*
Billentyűk szólalnak,
Ajtó előtt megállok most.
Bekopogjak -e? Ne?
*
A csöndemben nincs is sikálatlan,
De a bensőm nagyon kitáratlan...
Lesz elmúlás, elhalaszthatatlan.
*
Szerelmes a csendem.
Szonátát játszik zongorán,
Bennem él vagy nem él?
*
Agyamban keresem csendem nem lévő kulcsát,
A csendben feldolgozom a csendem múlását...
De, enyhítem kereső-motorom búgását?
*
Virág is van, tudom.
Ismerem őt. Bemenjek -e?
Most csendül a szívem.
*
Azt gondolom, hogy csendem öregszik, ő sem a régi már,
Öregszik velem és már ő is lesi, hol a vég-határ…
Ő is csak változik, érzem, ma már másképp terülve hallgat…
Beleunt, már ő sem akarja áttörni a lét-falakat!
*
Egyre dalol a csend.
Lehet-e kulcs az ajtóban?
Én mennék, mennék már.
*
Változok, tudom, mert öregszem,
Változik a csendem, észlelem.
Ő is más már, nekem mást sugall
Hallom... öreg-csend se mindent hall.
*
Odabenn ölelne,
Talán megcsókolna, mint rég...
Úgy én is csend lennék?
*
Itt ülve nézem a kertemet, szél közben, csendben kócolta a füvet,
Közben meg gondolkozok, társam-csendemnek, hogy állíthatok emléket?
Hmm... öregszem, mert ekkora marhaság, hogyan is jutott vénült eszembe,
Amikor nincs is meg, a csendem kulcsa, hogy foghatok lehetetlenbe?
Vecsés, 2017. december 17. – Mórahalom, 2017. december 29. – Kustra Ferenc – A verset én írtam, a HIAQ csokrot szerző-, és poéta társam, Farkas Tekla. A csokor címe:„Szerelmes a csendem”