Csak változó… ez a változatlan! 2/2.
Írta: KiberFeri Dátum: December 04 2019 08:35:39
Gy.
Elmeditáltam csöndben, öregesen, míg élek addig vagyok, nem változok...
Meditáláskor be kellene menni a halk csöndembe, kulcsot nem találok.
Lépcsőkorlátnak támasztom a hátam, ülök, magamban nagy rendet sikálok...
Teljes hír
Csend-filozófia – második változat, a már érett gondolkozású szerzőtárssal…
Elmeditáltam csöndben, öregesen, míg élek addig vagyok, nem változok...
Meditáláskor be kellene menni a halk csöndembe, kulcsot nem találok.
Lépcsőkorlátnak támasztom a hátam, ülök, magamban nagy rendet sikálok...
Van
Kulcsa?
Nem lelem,
Be hogy menjek,
A csendes csöndbe?
Idősen már változni nem fogok,
Néhány évet még magamnak akarok.
*
A csöndemben nincs is sikálatlan,
De a bensőm nagyon kitáratlan...
Lesz elmúlás, elhalaszthatatlan.
Ott
Nincs mit
Csinálnom,
Minden tiszta,
Patyolat tiszta.
Szívem, lelkem kapuja már nem nyílik,
De érzések feszítik… sírig.
*
Agyamban keresem csendemhez a nem lévő kulcsát,
Csendben feldolgozom öregedő csendem múlását...
De, enyhítem kereső-motorom csendes búgását?
Ha
Nincs is
Kulcs, miért
Kutakodjak
Feleslegesen?
Magányomban, csendem a menedékem,
Elmúlásról elmélkedve, lelki békém, benne élem…
*
Azt gondolom, hogy a csendem öregszik, bizony ő sem a régi már,
Öregszik velem és már ő is csak lesi, hol-mikor a vég-határ...
Ő is csak és mégiscsak változik, érzem, már másképpen szétterülve hallgat...
Beleunt az életembe, a telő időbe, már ő is csak belehallgat...
A
Csendem
Öregszik
Velem. Hallgat…
Valamit még vár...
Csendem velem született, velem változik,
Végig kísér életutamon, velem távozik.
*
Változok, tudom, mert öregszem,
Változik a csendem, észlelem.
Ő is más már, nekem mást sugall
Hallom... öreg-csend se mindent hall.
Ő
Sem az
Ami volt.
Csendesebb már.
Változik, érzem...
Az évek felettünk elszálltak,
Együtt öregszünk, útjaink el nem válnak
*
Itt ülve nézem a kertemet, látom, szél közben csendben kócolta a füvet,
Közben meg gondolkozok, jó-öreg csendemnek, kell-e állítanom emléket?
Hmm... öregszem, mert ekkora marhaság, hogyan is jutott vénült eszembe,
Amikor nincs is meg, a csendem kulcsa, hogy foghatok lehetetlenbe?
Vecsés, 2017. december 17. – Szabadka, 2018. január 2. – Kustra Ferenc – A verset én írtam, az apeva csokrot és a 10 szavasokat szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe: „A csendem és én”