A halál
Írta: SzMartin Dátum: December 07 2019 15:14:49
Gy.
Ha én vagyok a föld s az ég,
Nem értem a lét értelmét,
S fejemben újra káosz, csend,
A világon így működik a rend.
Teljes hír
Én vagy a nappal, a fény,
A magas hegyek közt búvó remény,
Én vagyok az éjszaka, a fagy,
Mi átkarol és soha el nem hagy.
Én vagyok az esőcseppek száza,
Kik anyátlanul hullnak a világra,
És a föld, mi befogadja mindet,
Azt az ezernyi összetört szívet.
Én vagyok a csendis, mikor nincs semmi rendben,
Fejedben káosz, s szíved lassan csendben
Én nyomom homlokodra az utolsó csókot,
S kezed fogva utunkon, mondok ezer bókot.
Nem kell félned, hisz én bántanálak utoljára,
S két karral fognék rá a gyilkos karjára,
Bár már akkor is késő lenne,
Hogy eshet az ember így szerelembe.
Ha én vagyok a föld s az ég,
Nem értem a lét értelmét,
S fejemben újra káosz, csend,
A világon így működik a rend.