és költõpalánták!
A dárdák-
ként szúró tollhegyek
forgatói!
Mit tegyek?
Legyek én pesti vagy makói,
beszélhetek e-vel, õ-vel, á-val,
szólhat dalom, mint madárdal,
meghajlok elõttetek!
Véletek
nincsen pocsékolt idõ!
Szép volt
a nõ, vagy akár csúnya,
hold-
nyi kövér, vagy karcsú, na
mindegy, hiszen
- ezt jó szívvel hiszem -,
volt
vagy lesz talán,
az Úr tervasztalán
legyen csak egy piszkozat,
egyen keveset vagy sokat,
lehet bár buta vagy szellemes
ki titkaim közé beles,
lehet zárdaszûz, lányanya,
égesse tûz, és ne bánja, - na
látjátok, milyen könnyedén
írom le a nõket én -
szóval nõk, igen.
És férfiak,
harag-
tartók és békülékenyek,
ki lebeg,
vagy a föld is lehúzza,
búza-
vagy függvénytáblát bújva
tevékenykedõ,
elõ-
adásokat tartó vagy hallgató,
riviérán, vagy bányató
mellett pihenõ,
elõételnek szalonnát
elõvevõ s evõ,
vagy Gundel-konyhát is szidó,
mimózalelkû vagy aikidó-
mester, szorgos,
vagy ki restell
tenni bármit is,
igaz
vagy hamis,
családját verõ gaz,
de a jó, az is,
fiatal, közép- vagy szépkorú,
magányos, vagy hölgy-
koszorú
által körbevett,
a szomorú
vagy ki csak nevet,
ki szereti a cicit s a focit
nem kicsit,
egyik lába ott, a másik itt,
de az is, ki lever-
ten ágyában hever,
haver-
kodó vagy rátarti, ki
véleményét se mondja ki,
hetero, vagy, ki meleg
mint a láva,
okos, vagy ki feled
mindent, mi fontos,
páva-
mód széptevõ, vagy
ki foltos
hiénaként kacag,
vagy kinek humora vacak,
egyszóval mind a férfiak.
Szóval férfiak, nõk,
s ha van, gyerek,
Már tudom
mit tegyek!
Verselek, s az úton
veletek megyek!