Hallom ahogy néz,
Érzem ahogy lát,
Testemen a kéz,
Lassan simul át.
Mit akar tőlem,
Miért nem enged el,
Bárhová is rejtőztem,
Mindenhol meglel.
Látom a szemeit,
Könnyem simogatja,
Lelkem könnycseppeit,
Mindet, mindet akarja.
Hallom ahogy kúszik,
De sose láthatom,
Rólam mindig nyúzik,
Romokban a világom.
Hallom a hangját,
Kezem is már remeg,
Mit érzek? Tán haragját?
Ahogy töri meg a lelket.
Itt van, vagy vannak tán,
Lesik az álmom,
De egy a talány,
Hogy felkoncolnak e az ágyon.
S ahogy a könnyem körbe les,
Miután semmit se látva menekülve megy,
Messzire repdes,
S rohan vele száz, nem egy.
De itthagynak mindannyian,
Én meg imádkozok az égnek,
S követ álmaimban,
Valaki adjon nevet a létnek!