Ott ül, egyedül, fázósan
dideregve, magányosan
a padon, egy hajléktalan.
Öreg, ő, már nem fiatal
nem foglalkozik, a divattal
ápolatlan, haja, szakálla, ruhája
nincs egyebe, csak, kis szatyra
abban van, minden vagyona.
Nem iszik, kéreget, vagy zaklat
ül a padon, naphosszat
neki, már csak, ennyi maradt.
Pedig, látott már, szebb napokat.
Ám, ide jutott, a végére
nem vágyik már, csak békére
sokat csalódott, életében
nem hisz már a szeretetben...
Pécs,2019