Merengés
Írta: Andika44 Dátum: Július 01 2007 19:45:57
Ez az arc volt az életem.
Mint egy ezüst tó fényes felszíne
Teljes hír
Néha bánatot láttam szemében.
Egy könnycsepp kacagott le arcáról,
S groteszk utakat szántva b?rén
Megvillant a hideg holdfényben.
Máskor bánatát lenyelve
Kivillantak csillogó csontfehér fogai
Szája sz?k ketrecéb?l, s ajkáról
A hahoták gyöngyként peregtek le.
Ha harcolt, szeme fénylett,
Karcsú dacosság sikoltott arcáról,
S kiáltott a g?g, a büszkeség,
Mit az arca a harcra felvett.
Mikor írt vagy olvasott,
Arany napként ragyogó,
Gondolattal teli arca keze
Felett némán magasodott.
Az arcát néztem, úgy t?n?dtem el,
Csillogva rámmosolygott, minden
Bánat mézként lefolyt róla,
Helyét gyermekkedvesség foglalta el.
Ez az arc volt az életem.
Mint egy ezüst tó fényes felszíne,
Úgy ragyogta vissza a mélységes mélyet,
Mindent elárult nekem.