Holdfénytől mámoros hársak
1
Holdfénytől mámoros hársak
illatától elöntöt táj,
és a pacsírták dalától
lombozat és a lég bűbáj.
2
Bájos ez, ugye kedvesem,
itt a hársak alatt ülni,
ha a hold arany sugara,
kezd a levelek közt sütni.
3
Nézd e hárslevelet! Látod
mint egy szív, néha megszakad;
ezért ülnek a szerelmesek
oly sokat a hársfák alatt.
4
Te mosolyogsz, mintha messzi
távoli álomban lennél -
Mondd, szerelmem, kívánságból
szíveddel most hova mennél?
5
Ó, azt mondanám, szerelmem,
beismerem, szeretném ha,
egy vad, hideg, északi szél
fehér hó felhőket hozna;
6
És mi szőrmével borítva
színesen díszített szánon,
az ostor csattog, csengő cseng,
s velünk folyón, mezőn száljon.
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
***
***
Mondscheintrunkene Lindenblüten
1
Mondscheintrunkne Lindenblüten,
Sie ergießen ihre Düfte,
Und von Nachtigallenliedern
Sind erfüllet Laub und Lüfte.
2
Lieblich läßt es sich, Geliebter,
Unter dieser Linde sitzen,
Wenn die goldnen Mondeslichter
Durch des Baumes Blätter blitzen.
3
Sieh dies Lindenblatt! du wirst es
Wie ein Herz gestaltet finden;
Darum sitzen die Verliebten
Auch am liebsten unter Linden.
4
Doch du lächelst, wie verloren
In entfernten Sehnsuchtträumen -
Sprich, Geliebter, welche Wünsche
Dir im lieben Herzen keimen?
5
Ach, ich will es dir, Geliebte,
Gern bekennen, ach, ich möchte,
Daß ein kalter Nordwind plötzlich
Weißes Schneegestöber brächte;
6
Und daß wir, mit Pelz bedecket
Und im buntgeschmückten Schlitten,
Schellenklingelnd, peitschenknallend,
Über Fluß und Fluren glitten.
***
Autor: Heinrich Heine