Szabados János: Bizon, bizon / Wahrlich, wahrlich
Írta: Toni Dátum: December 20 2019 09:48:46

---

Gy.

De a vénség gondolata
A szivembe beleszúr ;
Szinte hallom, hogy mondják majd :
Ott ballag az öreg ur.

---

Teljes hír

---

Bizon bizon ide s tova
1
Bizon bizon ide s tova
Negyven év már elhalad,
Elvesztem az ifjúságot,
Ez aranyos madarat.
2
Még alig hogy gyermek voltam,
Oly vidám, oly gondtalan !
Sima vágyak és remények
Gyöngyideje odavan.
3
Még alig hogy szállni kezdtem
Égbetörő szárnyakon '
S ime már is túl a délen,
Hanyatlóban van napom.
4
Nem a halál bánt engem, hisz'
Oly csendes a temető,
És sok nyer ott végmegoldást,
Mi itt el nem érhető.
5
De a vénség gondolata
A szivembe beleszúr ;
Szinte hallom, hogy mondják majd :
Ott ballag az öreg ur.
6
Ránczos képű, sápadt vénség !
Árnyad immár közelit
S arczom virágai után
Kinyújtottad kezeid.
7
Rettenetes vénség, megállj !
Alkudjunk egy keveset,
Nem bánom, ha részed arczom
Virágiból kiveszed.
8
Legyek, mint az ellenségtől
Feldúlt templom, puszta rom,
De az oltárt: szivem ne bándd !
Azt feldúlni nem hagyom !
9
Télen is némely virágnak
Enyhe völgy lesz e kebel,
Ősz hajakkal, ifjú szívvel
Vándorlok a sírhoz el.
***
Írta: Szabados János 1839 – 1891
***
***
Wahrlich, wahrlich, die Zeit vergeht
1
Wahrlich, wahrlich, die Zeit vergeht,
vierzig Jahre sind vorbei,
meine Jugend hab` verloren,
was ein süßer Vogel war.
2
Kaum bin ich ein Kind gewesen,
so glücklich und so sorglos!
Glatte Wünsche und Hoffnungen
verschwunden sind so formlos.
3
Und kaum hab ich fliegen gelernt
mit hochfliegenden Flügel,
nun jetzt ist schon über Mittag,
‘d meine Sonn‘ ist am Sinken.
4
Der Tod macht mir keine Sorge. '
der Friedhof ist so dankbar,
vieles fand dort Schluss Ergebnis,
was hier ist nicht erreichbar.
5
Aber der Gedanke des Alters
sticht so schmerzhaft in den Herz;
schier höre es, wie die sagen:
Sieh, dort trampelt der Alt‘ jetzt.
6
Blasser Mann mit schlaffem Gesicht!
Dein Schatten kommt dir näher,
‘d nach den Blumen meines Gesichts
streckst du das von jeher.
7
Schrecklicher alter Mann, hör auf!
Lass uns ganz kurz verhandeln,
mir egal, wenn ein Teil von Gesicht
die Blumen jetzt abfackeln.
8
Soll ich so sein, wie von der Feind
ruinierte alte Kirche,
doch der Altar: Mein Herz lass es!
Das darfst du nicht vernichte‘.
9
Für einte Blumen auch im Winter
mildes Tal wird dieser Brust,
mit grauen Haaren, jungem Herz
ins Grab geh ich auch mit Lust.
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni