Christian Morgenstern:
(1871–1914)
Die Probe
Zu einem seltsamen Versuch
erstand ich mir ein Nadelbuch.
Und zu dem Buch ein altes zwar,
doch äußerst kühnes Dromedar.
Ein Reicher auch daneben stand,
zween Säcke Gold in jeder Hand.
Der Reiche ging alsdann herfür
und klopfte an die Himmelstür.
Drauf Petrus sprach: ,Geschrieben steht,
dass ein Kamel weit eher geht
durchs Nadelöhr, als Du, du Heid,
durch diese Türe groß und breit!'
Ich, glaubend fest an Gottes Wort,
ermunterte das Tier sofort,
ihm zeigend hinterm Nadelöhr
ein Zuckerhörnchen als Douceur.
Und in der Tat! Das Vieh ging durch,
obzwar sich quetschend wie ein Lurch!
Der Reiche aber sah ganz
und sagte nichts als: Wehe mir!
__________________________________
A kísérlet
Kísérletem, hogy végezzem,
Én tűt, levélnyit szereztem,
S a tűkhöz egy vén dromedárt,
Mely még igencsak bátran járt.
Egy úr várt rám kíváncsian,
Kezében két-két zsák arany,
Ki mennybe készülvén lehet,
Fölment és ott bezörgetett.
Kiszólt Szent Péter: „Írva áll,
Előbb jut át egy dromedár
A tű fokán, mint egy fukar,
Ki itt ez ajtón bé akar!”
Az Úr szavát elhittem én,
S lévén a tűfok túl felén
Csaltam a púpost, mutatva,
Édesség lesz a jutalma.
És átbújt ez a nagy melák,
Mint gyík, lapítva el magát!
A gazdag mindezt látta ott,
És annyit szólt csak: – Oh, mein Gott!...
* * * * *