Kisgyermekként,
szívdobogva vártam,
hogy elénekeljük
a "Csendes éjt", Anyámmal,
nem az ajándék miatt, csak
az éneklés miatt.
Ajándékra akkor nem tellett,
jó Anyám kötött sapkát, sálat,
annak örültem nagyon,
nem kellett hordani a régit,
ami már igen avíttas volt.
Megettük a vacsorát,
ami akkor volt éppen,
azután jött a Jézuska,
Nagypapa csengőjét rázta,
tudtuk, hogy kész a fa.
Örültünk a semminek,
díszeket magam csináltam,
de a fa gyönyörű volt,
abban a szegény világban,
mert együtt voltunk mind,
a hideg szobában!