Tavasz Szekszárdon
Írta: Crystal Dátum: április 09 2008 03:29:23
T
A tavasz elsõ, tétova fuvallata érte arcom,
Mikor sétálgattam Szekszárdon.
Teljes hír
A tavasz elsõ, tétova fuvallata érte arcom,
Mikor sétálgattam Szekszárdon.
Hol egykor Babits rótta In Horatium sorait,
Hol I. Béla építtette híres templomának tornyait.
A Fasor platánjai alatt ülve már én írom soraim,
Miközben az új tavasz ûzni próbálja mindennapi gonjaim.
Nézem a munkába rohanó emberek lesütött tekintetét,
Én vagyok. Egyedül én számítok! - elképzelését,
S szomorú bánat önti el szívem,
Mert Magyar ember, ki hitet hagy itten.
Szemben öltönyös úr telefonál,
Mellette koldus egy pénztárcát szuggerál.
Milyen világ is a miénk? - kérdem.
Ki lop, csal, hazudik, az él meg e helyen.
Romlik a mindenség, semmi sem a régi,
Hisz mindenki a pénzt, a hatalmat reméli.
Hát remélje, míg nem felejt el élni,
S meghallani az igaz hangot, mely élteti.
Semmibe veszett a múlt dicsõsége,
S maradt itt a XX. Század csõcseléke.
Gondolatim elsodorja a város zaja,
Köröttem rohanó léptek, idegen hangja.