Elvonás
Írta: Inis Corphlo Dátum: április 09 2008 03:29:41
T
Éjjel csak a vonat suttog álmokat a fülembe
Teljes hír
Éjjel csak a vonat suttog álmokat a fülembe,
Csípi szemem a füst, szükségem van egy kis szünetre.
Úszok az árral, és az ár úszik velem,
Nekem túl magas a verem,
A hegycsúcs pedig mély!
A leszálló hó sír, amiért megcsalta a szél,
Az õszi avarral,
Én meg lepkét kergetek a réten a harmattal,
Mi oltja szomjam,
Bele is fulladok, amiért a tavasz helyett újra fagyos telet hoztam!
Holtan kiáltom: "Ez voltam!"
Egy csillogó porszem az éjfekete hóban!
Sétálok a tejúton, s az univerzum rámnevet, eltorzítja az alakom!
Bezárnak üres termek, hol csak a csönd hallgatja panaszom,
Mély vermek, hol a pirkadatot nem ismeri hûtlen alkonyom!
Tornyokon a cseppkõ,
Téged az óceán éltet, de én meghalok egy csepptõl.