VADDISZNÓK
Írta: NDI Dátum: Január 09 2020 13:45:03
H
Sorjában vonulnak az őszi avaron,
sötét éjszakában mégsötétebb árnyak;
s néma csöndben állnak meg az erdőszélen,
amíg odakinti nyugalomra várnak.
Teljes hír
NAGY DOMOKOS IMRE
VADDISZNÓK
– Muray Róbertnek vadászbarátsággal –
Sorjában vonulnak az őszi avaron,
sötét éjszakában mégsötétebb árnyak;
s néma csöndben állnak meg az erdőszélen,
amíg odakinti nyugalomra várnak.
Az őrtűz lobot vet, a csősz is kurjongat,
érett szőlőt féltik a látogatástól,
s mégis mire hasad az éjszaka sátra,
nyomok tanúskodnak a disznójárásról.
Mindenütt jelen van, de meg nem találod,
féltően elrejti a suttogó erdő,
csak hogyha lehullott télen az első hó,
akkor látható, hogy merre tanyázik ő.
Sorjában vonulnak sűrű éjszakában,
vaksötét erdőben mégsötétebb árnyak. –
de mire a nyomuk betemeti a hó:
a vásznadon közben művészetté válnak!
(Gyöngyös, 1977. október 2. – Budapest-Sasad, 1979. november 10.)
Először ez a versem hangzott el a nyilvánosság előtt. Muray Róbert festőművész barátom (1931-2009) 70. születésnapján én nyitottam meg a tárlatot, majd a megnyitó után közös vadászbarátunk, Bánffy György Kossuth-díjas színművész elmondta a verset.