Advent van már, hazajössz-e, hites párom?
Karácsonyra együtt lesz-e a családom?
Hőn szeretett férjuram!
Szívemből árad szavam.
Az utolsó leveledben említetted,
Hogy lehet, leváltanak, hazaengednek.
Mit mondanak? A gyerekek nagyon keresnek...
A szívem a várakozásban érted eped.
Tegnap volt édesanyád, felőled kérdezett,
Aggódik, látom én, könnyes szemmel érkezett.
Írt-e neked, lányom, tudod-e, mikor érkezik?
Ott hideg van nagyon, biztos fázik és éhezik.
Érted aggódik, de Ő sincs jól, lefogyott,
Édesapád meg ágynak esett, megfázott.
Sokáig lapátolt havat, segített nekem,
Mondtam neki, nem kell, de hiába beszéltem.
Most még nehezebb nekem, semmit sem bír segíteni,
Mondja a fiunk: Segítek, anya. Nem tudom hinni!
Apró még, csak hétéves, munkával nem terhelhetem.
Hiányzik az erős kezed, arra lenne szükségem.
Mindannyian már nagyon hiányolunk,
Kedves férjuram, Te vagy boldogságunk.
Hiányzik a dolgos, simogató kezed,
Az oltalmazó, végtelen szereteted.
Most, hogy itt vannak az adventi hetek,
Iskolába a gyerekek nem mennek.
Hó, hideg is van, jó, hogy nem kell menniük,
Mert nincsen meleg kabátjuk, sem cipőjük.
A gyerekek nagyon-nagyon várnak,
Minden este érted imádkoznak:
Kérünk téged, édes Jézuskánk,
Segítsd haza édes apukánk!
Karácsony estéjén legyen velünk az édes apukánk,
Ez egyetlen kívánságuk! Teljesítsd, édes Jézuskánk!
Hőn szeretett, édes párom, a válaszod várom,
S kérem a jó Istent, teljesítse kívánságom.
A válaszod hozd haza szívedben,
Ne postán küldjed írott levélben...
Szabadka, 2018. május 10. –Jurisin Szőke Margit
Levél a Don-kanyarban frontkatona férjuramnak