Nem így terveztem. Írta: Wino Dátum: Január 13 2020 07:57:42M
Már eljutottam odáig, hogy néha félek.
A holnap nem fáj, a mában élek.
Multra néha vissza vissza kell hogy nézzek,
Millió számra peregnek az emlékek.
Teljes hír
Nem így terveztem.
Koldus lettem, Eladtam mindenem, de azt is túléltem.
félelmet nem ismertem, inkább veszélyeket kerestem.
Sokszor úgy ébredtem, sorsom szomorúnak éreztem.
nem volt felhőtlen életem, de szerettem, éltem.
Álmodtam, tudom Neked elmondhatom,
Behatol az elmémbe pedig nem akarom.
Életem állomásait végig futom.
Még mindég a kedvencem a zöldre festet "Púposom".
Már eljutottam odáig, hogy néha félek.
A holnap nem fáj, a mában élek.
Multra néha vissza vissza kell hogy nézzek,
Millió számra peregnek az emlékek.
Fogadd bocsánatom,remélem nem haragszol,
ha hagyod mesélek az elszalasztott napról.
Talán úgy volna jó, ha esne farsangkor a hó,
ott állni és csak nézni ahogyan befagy az a tó.
Nem tudom, talán már kicsit késtem,
pedig még álmomban is kezedet keresem.
Reggelre elzsibbad karom mozdítani sem bírom,
nem tudod, mennyire utálom szikkadt sápadt arcom.
Tükörbe nézve alig ismerem fel magam,
ki látszik a fejbőröm alig van már hajam.
Életembe mi minden bele fér,
Néha véres a csatatér kezek nyulnak életér,
Emberek hallnak ételér.
Hamis gyöngyből van itt a gyöngyfüzér.
Itt vagyok s látom van riadalom,
Nézz a világra csak füst és korom.
Sokan azt hiszik bohóc vagyok.
Igazuk lehet, bohóckodni jól tudok.
Mostanára meg vén öreg lettem, sok mindent elfeledtem.
Emléked féltem, bizonytalanság tölti be minden nap életem.
Hogyan folytatódik majd, magamtól kérdem?
Meddig lehetek még ébren ha véget ér félelmem?
Tudom, örüljek, hogy még élek.
Néha fájdalom érződik a hangomban de vágyom, legyen éjszaka.
legyél ott, legyél Te a csoda, érezni akarom, hogy álmon nem fut zátonyra.
M