H.Gábor Erzsébet
Úgy szeress
Megéltem sok sok bánatot,
szenvedtem lelki kínpadon,
létemnek pokla áthatott,
amit az Isten rám szabott,
nem volt az más, csak fájdalom.
Lassan hegedt a mély sebem,
gyógyítóm lett a vén idő,
kifosztott voltam, védtelen,
társammá lett a félelem -
magánya-csendje őrjítő!
Aztán eljött az új tavasz,
lenge szirmokat fújt a szél -
titkon mindig is vártalak.
Imába fonva áldalak,
megkínzott lelkem újra él.
Szelíd szavad a manna volt,
meleg szemeid, mint a Nap,
lángoló szíved elrabolt,
csókom csókodra válaszolt,
kiszáradt kútként ittalak.
Két karod lágyan átölel,
alkonylik már, az ég veres.
Amíg az Isten ránk figyel,
s mielőtt mindent elviszel,
ahogy még senkit, úgy szeress!
2020.01.13.