Bartók Lajos: Válás / Scheidung
Írta: Toni Dátum: Január 16 2020 08:22:13

---

V

Oh múzsa, ki hozzám hívatlan
Jöttél sok édes pillanatban,
Váljunk el! most e homlokot
Ihletre úgy sem csókolod.

---

Teljes hír

---

Válás
1
Oh múzsa, ki hozzám hívatlan
Jöttél sok édes pillanatban,
Váljunk el! most e homlokot
Ihletre úgy sem csókolod.
2
Bár magamat, még érintetlen
Szívvel, karod közé vetettem,
Imádva istennőm gyanánt:
Szeretek most egy földi lányt!
3
Végök az égi légyottoknak,
Hol lángjaink együtt lobogtak !
Most nála bolyg fölgyúlt szivem,
Nem Parnasz hűvös berkiben.
4
Úgy is mit ér, ha pásztorórán
Veled mámorban csókolózám ?
Csókod tűz, égő szenvedés,
S fagyasztó kín az ébredés !
5
Virágot úgy is a költészet
Csak a keservek tövisén szed,
S csak a boldogság alkonyán
Ad hangot, mint a csalogány !
6
Világomat most beragyogja
A szerelem felhőtlen napja,
S elbájol a leány szemén
Leírhatatlan költemény!
7
De messze, istennő, ne távozz,
Jöjj vissza éjem bánatához !
Az égről a nap elsiet,
S ő elhagy, mint a többiek!
8
Kebledre akkor hadd boruljak,
Húrolja föl a lantot ujjad,
S mig megszakad dal és szivem,
A hűtelent dicsőítem!
***
Bartók Lajos 1851 – 1902
***
***
Scheidung
1
Oh Muse, du kamst ungebeten
in vielen süßen Momenten,
lass uns scheiden! Weil du dieser Stirn
das zu küssen, bringt keinen Sinn.
2
Obwohl ich mich, mit unberührtem
Herz, legte in deinen Armen,
wie eine Göttin verehrte dich:
liebte ein Mädchen abgöttisch!
3
Die himmlischen Zeiten sind vergangen,
wo die Flammen zusammen brannten!
Jetzt bei Ihr irrt mein brennendes Herz,
gibt es kein Parnass im kühlen Schmerz.
4
Es lohnt sich nicht, wenn beim Stelldichein
küssen uns bis Unbewusstsein?
Dein Kuss ist heiss, brennendes Leiden,
eiskalter Schmerz ist das Erwachen.
5
Auch die Poesie sammelt die Blumen
einfach von des Dornes Leiden
und nur bei der Dämmerung des Glücks
zeigt, wie uns die Nachtigall entzückt!
6
Meine Welt ist am Volke Siebe’
am sonnigem Tag der Liebe,
mich besticht das Auge des Mädchens
und das schöne Poesie des Lebens!
7
Aber bei weit, Göttin, lauf nicht weg,
komm zurück bei Nacht das Leid Weg!
Die Sonne verschwindet am Himmel,
verlassen mich alle, wie immer!
8
Dann lass mich an deiner Brust heuer,
stimme die Saiten der Leier,
bis das Lied und das Herz brechen,
ich preise die Ungläubigen!
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni