Egy ajándékot kaptam tőle,
Szép masnival volt körbe fonva,
Súlya nem hasonlított kőre,
De ő az egészet csak elém dobta.
Álmokba csavarta, gondolatokba tette,
Én csak néztem mit is kéne tennem,
S láttam ahogy mást érez teste,
De valahogy nem éreztem szellemem.
Csillagok közül a mélybe hulltam,
S ő várt, karjaiban kést szorongatva,
De a lelkem csonkolását hiába untam,
Még se mmfeküdtem nyugalomra.
Adott egy kincset, egy életre, örökre,
Az egyedül ringó hajót,
S a szemembe nézve üvöltve,
Fájó szívvel éltem a depressziót.