Egyszer volt, ki tudja hol, s mily nagyon régen,
volt egyszer egy nyílt és szorgos ember.
Családjának élt, napról- napra dolgozott,
s rámosolygott a Fortuna egyszer.
Boldogok voltak, no de ám még mennyire!
Dőzsöltek, mert volt pénz, mint a tenger
és tivornya, fű is, a barátok gyűltek,
vígan körül dongták, mint a legyek!
Egyszer volt, ki tudja hol, s mily nagyon régen,
volt egyszer egy nyílt és szorgos ember.
Belenézett a tükörbe- és mit látott?
hiszed vagy sem, önmagát fel se ismerte!
Kifordította zsebeit százszor is tán,
s nézte zokogó családját fájón.
Behajtók jöttek, mindent vittek, házat is...
Barátok köddé váltak, s ő hágón....