Herczeg János: Elárvult kaszámhoz / Zu meiner verwaisten Sense
Írta: Toni Dátum: Január 30 2020 14:01:08
Gy.
Harmadik nyáron pihensz, csak pihensz,
Pengédre rozsda rakódott,
Álmodj hát te is dolgos nagy időkről
Szívbolondító édes nagy álmot.
Teljes hír
***
Elárvult kaszámhoz
***
Harmadik nyáron pihensz, csak pihensz,
Pengédre rozsda rakódott,
Álmodj hát te is dolgos nagy időkről
Szívbolondító édes nagy álmot.
***
Életvarázsló lendületünkbe
Belereccsent a nagy megállj,
S azóta gyilkos gehenna minden napunk,
Láncra vert sorsunk vétlensége fáj.
***
Nem rendre rendet vág ma az Idő,
S kaszához szokott két kezem,
Ha húsomba vág is a nehéz rabbilincs.
Szépen, csöndben – az Égre emelem
***
Herczeg János 1909 – 1995
***
***
Zu meiner verwaisten Sense
***
Schon seit dem dritten Sommer ruhst immer noch
die Klinge vom Rost, sieht man ja kaum,
träum auch du, von der harten, arbeitsreichen Zeit
ein herzzerreißender süßer großer Traum.
***
In unserem Leben zaubernder Schwung
rein geknallt ist das große halt,
seitdem ist für uns Gehenna jeden Tag,
’d leiden wir an endlose Kettengewalt.
***
Die Zeit schneidet heute, nicht Glied an Glied,
an Sense gewöhnt sind meine Hände,
wenn auch die Schellen in das Fleisch schneiden,
brav und leise – nach an Himmel strecket
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni