Üres a papír
Írta: hzsike Dátum: Február 01 2020 08:43:36
M

Olvad a gyertya, viasz pereg,
lobban a lángja, nem alszik el -
Istenem, mennyire szerettelek!
Teljes hír


H.Gábor Erzsébet
Üres a papír

Aranyló fényben fürdik az ég,
palástján ezernyi csillag ragyog,
akár egy míves gyémánt-nyakék.
Ébenszín ködbe olvad a kék.
Hűvös az este, magam vagyok.

Üres a papír, pihen a toll,
hamvad a tűz, már nem űz a vágy,
csendes a szívem, nem zakatol,
valami szépség fölém hajol,
s átjár a béke - varázsa lágy.

Olvad a gyertya, viasz pereg,
lobban a lángja, nem alszik el -
Istenem, mennyire szerettelek!
Sajognak még a régi sebek,
megidéz újra ezernyi jel.

Hiányzol, mint a lapról a sor,
hiányzik óvó meleg karod,
emléked lombja reám hajol,
kezemben mindig barát a toll;
versemben most is veled vagyok.