És elfelejtették
***
Varsányhely rétjein
öreg summás kaszált,
ezelőtt hat évvel
- láttam, harmatban állt.
***
Harmatban, hajnalban
kaszált negyven évig
- útját most az idők
könnyeimmel mérik.
***
Jól kaszált jó szóért,
jól kaszált korpáért,
kaszált önmagáért
s kaszált az országért.
***
Ki tudja, szegény, hogy
hány rendet is vágott,
míg az utolsónál
örökre megállott.
***
Hazavitték Gyánba,
szerették, mosták,
sirató nénikék
körül hajladozták.
***
Körül hajladozták
földet tettek rája,
és elfelejtették...
S azóta kaszája
vén szilvafa-ágon
szélben hilintázik,
s ő is, mint gazdája,
elporladni vágyik.
***
Írta: Sinka István 1897 - 1969
***
***
Und sie haben ihn vergessen
***
In den Varsánys Wiesen
alte Pachulke mäht,
damals vor sechs Jahren
im Tau hab ihn gespäht.
***
Im Tau bei Dämmerung
vierzig Jahre gemäht,
seinen Weg jetzt die Zeit
mit meinen Tränen bläht.
***
Mähte für gutes Wort,
mähte für einen Tand,
mähte für seinen Hort
und mähte für sein Land.
***
Wer weiß, der arme Mann
wie viele Glied schnitt er,
bis bei den letzten dann
am Boden blieb liegen.
***
Er wurde nach Gyan gebracht,
und liebend gewaschen,
bei der letzten Andacht
alle Frauen weinten.
Sie verneigten sie sich
mit Handvollem Erde,
und auch lang vergessen ...
Seitdem die Sense, am
alter Pflaumenbaumast
in den Wind baumelt,
und es, wie sein Meister,
nur vermodert taumelt.
***
Fordította Mucsi Antal-Tóni