Ma van szombat, február elseje.
Reggel tej-sűrű köd borult a tájra.
Lehet, ez azért, hogy előttünk elrejtse,
mert pocsék, saras és büdös az utca.
Az emberek csak lézengnek az utcán.
Vajon miért, hova akarnak menni?
Tizenöt métert sem látni talán,
biztos valami ételt akarnak venni.
Szombaton a gyárak mind leállnak.
Otthon lezserül lebzsel a nép.
A férfiak ilyenkor néha vágynak,
egy jó nőre, aki kedves és szép.
Van, aki kevés pénzét összedobja
és megteszi lottón a biztos számát.
Napestig erős bizalommal várja,
hogy meghallja Isten az ő imáját.
Mások meg úgy hiszik, hogy szombaton jó,
ha körül futhatják a Kossuth teret.
Az egészség megtartására való,
hogy a munkára nyerjünk még éveket .
A munka életünk fontos alapja.
Ebből fizetjük azt, hogy élünk,
és beépültünk a társadalomba
és ott, valahol fönn, legyen főnökünk.
Aztán ezek ott fönn, jól megcsinálták,
hogy ha valaki nyugdíjassá válik,
az évek lassan úgy lerobbantják,
hogy szegény már a melegben is fázik.