Nem szeretlek csak azért …mert te lennél az édes illatú rózsa,
vagy opál...vagy nyilakkal küldött tűzpiros szegfű.
Szeretlek azzal a bizonyossággal...
hogy a sötét dolgoknak rendeltetése az...
árnyék és lélek közötti titkolt szeretet.
Szeretlek mint azt a növényt...amelyik soha nem virágzik,
de magában megőrzi a bujtatott virágoknak fényét.
Köszönöm szeretetednek szilárd
és biztos illatát, földből előbukkanó és sötétben élőt -testemben-.
Szeretlek anélkül...hogy tudnám hogyan...mikor...vagy honnan.
Szeretlek közvetlenül félelem vagy büszkeség nélkül.
Szóval szeretlek...mert más utat nem ismerek,
Csak azt: amelyben én nem létezek és te sem létezel
egymáshoz olyan közel, hogy a kezed a mellkasomon az én kezem,
egymáshoz olyan közel, hogy mikor szemeid lecsukódnak...mintha én aludnék.