Friedrich Hölderlin:
(1770-1843)
An eine Rose
Ewig trägt im Mutterschoße,
Süße Königin der Flur!
Dich und mich die stille, große,
Allbelebende Natur;
Röschen! unser Schmuck veraltet,
Stürm entblättern dich und mich,
Doch der ewge Keim entfaltet
Bald zu neuer Blüte sich.
_____________________________
Egy rózsához
Szép királylány, anyaként vett
Örök ölbe a mező!
Ringat minket a természet,
E békés, nagy, éltető;
Rózsaszálam! Avul ékünk,
Megtépáz a sok vihar,
Mégis rügyezünk, míg élünk,
S új szirmot bontunk hamar.
* * * * *