И упало каменное слово…
И упало каменное слово
На мою еще живую грудь.
Ничего, ведь я была готова.
Справлюсь с этим как-нибудь.
У меня сегодня много дела:
Надо память до конца убить,
Надо, чтоб душа окаменела,
Надо снова научиться жить.
А не то... Горячий шелест лета
Словно праздник за моим окном.
Я давно предчувствовала этот
Светлый день и опустелый дом.
1939
_______________________________
Mint a kő, oly súlyos szó zuhant le...
Mint a kő, oly súlyos szó zuhant le
Kebelemre, mely eleven még.
Nem lepett meg, készen álltam erre,
Boldogulok majd valamiképp.
Nékem itt ma sok mindent kell tennem:
Meg kell ölnöm az emlékeket,
Hagynom kell, hogy megkövüljön lelkem,
S tanulnom kell egy új életet.
Mert ha nem, a nyár lidérces hője
Nem nyit rám, mint ünnep, ablakot.
Megéreztem régen ezt előre:
Fényes napot és üres lakot...
1939
* * * * *