Emlékzsákmányok
Írta: fava Dátum: Február 09 2020 17:58:37
H
Hangtalan fehér szagú csend oson nesztelen,
gyűrt-szavak grafit-kék ege alatt jeltelen,
árnyékaim mögött kuporgok csökönyös testben,
rajzolódik sorsom ceruzája hegyén lesben.
Teljes hír
Emlékzsákmányok
Hangtalan fehér szagú csend oson nesztelen,
gyűrt-szavak grafit-kék ege alatt jeltelen,
árnyékaim mögött kuporgok csökönyös testben,
rajzolódik sorsom ceruzája hegyén lesben.
Fantáziám nem béklyózta végzet ármánya
leharcolt, avult szokások ólomhorgonya.
Újaimban lüktet múltam emlék zsákmánya,
megfakult színek kiégett, kusza látványa.
Elmémmel simogatom a letűnt képeket,
lám- befelé nő végtelenné a képzelet!
Összeáll mit az idő vihara szétszedett,
odavisz,láttat, elámít majd hiteget.
Félelmeim dúló harcát könnyezve vallatom,
morzsolt papírom göröngyeire ringatom,
láng- vallomásom ében tintába áztatom,
az álló pillanatot linóba nyomtatom.
Ősi ábrába kódolt kör-körös misztikus lény,
akvamarinba olvasztott kontúr szülemény,
törékeny porcelán orcáján csillog a fény,
szénfoltos ereklyét satíroz ébredő remény.
Vajúdik az elme, skiccelő kéz alatt papír,
fekete- fehér mozaik ,kevés a manír.
Dacoló óhajom a jelennek jövendőt ír,
mindahány elorozott értéket visszasír.
Tenyeremben szendereg a teremtő akarat,
legyőzöm tétlent óhajtó sötét árnyakat,
amíg alkotok, szárnyal velem a pillanat,
gondolattáncom hinti a főnix álmomat.
Nyitott szívembe mélyesztett tüske- tűkkel
vöröslő lemezbe karcolt izzó tűzjelekkel,
nyomódúcban tér és idő pöröl a részletekkel ,
metszetem alkuszik a dísztelen jelennel.
Vonal víziót lehellek kéklő tintacseppre,
megtanulva várni ihletet suttogó csendre,
olyankor rámosolygok a tus-ittas percre,
lelkemet nyitom és tárom az örök időkre!