Lelkemből egy fiókos szekrényt nyitok a lelkedért,
szívemből egy lakást szépségedért,
mellemből egy sírhelyet a sok fájdalomért.
Szeretni foglak...mint gyep a tavaszt
és benned élem életem virágként a Nap alatt.
Énekelni fogom neved,
miképp a völgy énekli a hangoknak visszhangját
és hallgatni fogom lelkednek hangját úgy...
ahogy a homokos part hallgatja a hullámoknak mesés moraját.