Naplemente
1
Akkor volt az, régen, régen ;
Fényes nap a bibor-égen
Lemenőben volt már épen,
Kezem ott pihent kezében.
2
S ugy elnéztük, addig néztük,
Mig szelid mosolya nékünk
Azt susogta halk zenével:
Legyen áldott hű szivével.
3
Minden ifjú szép leányzó
Boldogságban elvirágzó;
Elvirágzó férfi-keblen
Öntudatlan, önfeledten.
4
Minden áldozatra készen,
Annak árnya csak egészen,
Kinek tiszta szivét adta
S lelkét búra, kárhozatra.
5
Mind egyenlő szánalomra
Méltó, s tenger könnyhalomra;
Mert a férfisziv verése
Hű leányok szenvedése.
6
Lemenő nap súgta azt is :
Elhagyod csalárdul ezt is!
Férfi vagy, és léssz örökre;
Búcsúzzatok hát örökre!
7
S oly édes volt boldogságunk ;
Csók-özönnel sírva váltunk;
Csak holnapra, virradatra ....
S nem virradtunk arr' a napra.
***
B. Kemény Endre 1845 – 1898
***
***
Sonnenuntergang
1
Es war damals, schon lang, lang her;
helle Sonn’ an Purpur Himmel
es war schon am Runtergehen,
mein’ Hand las sie nicht weggehen.
2
Und so schauten, und sahen wir,
bis ihres Lächelns, biss mich schier
’d flüsterte mit leise Töne:
sei gesegnet, du Dorfschöne.
3
Alle junge schöne Mädchen
im Liebe und Glück erblühen;
an blühenden männlichen Brust
selbstlos und glücklich ohne Frust.
4
Bereit sind für jedes Opfer,
der Schatten ist nur Türklopfer,
wem er schon sein reines Herz gab,
seine Seele rutschte bergab.
5
Alle sind zu Bemitleidung
würdig, ‘d einen Träne Häufung;
weil der Schlag das männliche Herz
für das Mädchen der größte Schmerz.
6
Die sinkende Sonne flüstert:
Du verlässt die auch verdüstert!
Du bist ein Mann ‘d bleibst auch immer;
verabschiede dich für immer!
7
Und unser Glück war groß und süß;
weinend und küssend sagten: Tschüss;
bloß morgen am Tagesanbruch …
sahen wir den ewigen Schluss.
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni