A Nap beásta magát egy felhőbe.
Ó...fekete felhő...mint egy verem,
Becsapós...mint akik meghalnak,
És kedvese nem siratott meg.
Az ablak üvegén sétál a szél,
Sok bosszúság miatt a nyárnak vége,
Miközben egy mocskos kocsmában
Réz húrokon-ének, Gitárok,
A hang szerte széled...
Még az asztaloknál, Sorra...sorra,
Egy művész szerelmes csapat,
Mind nagyok és érthetetlenek,
Mind Krisztusok... Isszák a szerelmet dúdolva
Románcát azoknak...akik eladók
És nem láthatják előre sorsukat.